Lehet, hogy a BMW ezúttal nagyon elrontott valamit? Az alapmodellnek szánt 520d ugyanis annyira jól sikerült, hogy a presztízsen kívül kevés észérvet tudnánk felhozni a tetemes felárral kínált hathengeres dízelek mellett.
Adódnak olyan helyzetek az életben, amikor úgy alakul, hogy meg kell nyomni a sport gombot. Már ha akad olyan az autónkban. Nem kell ehhez a rosszfiúkat üldözni, esetleg előlük menekülni, elég csupán megfeledkezni egy találkozóról, vagy egy értekezletről. Az 520d-ben (felárért) van sport gomb, pontosabban szólva program. Mi több, még sport+ is. Nem véletlenül.
Utazni, messzire
Pedig az 520d-vel egyáltalán nem akarunk gyorsan menni, éppen ellenkezőleg. Adott egy tíz centi híján öt méter hosszú limuzin, amihez az elérhető legkisebb motort párosították. Mindehhez van még egy automataváltó, ami esetünkben nyolc előremeneti fokozat közül választja ki az éppen optimálisnak tartottat. Mindezek fényében az ember sokkal inkább hajlamos kitűzni maga elé a gyárilag megadott 5,2 literes átlagfogyasztás reprodukálását, mint a lámpától lámpáig való gyorsulgatást.
Ez egészen addig remekül megy, ameddig nem piszkálgatjuk a programválasztó kapcsolót. A hat-, ne adj isten nyolchengeres BMW-khez szokottaknak egyedül indításnál és nagyobb gázadásnál lehet furcsa a négyhengeres orgánuma, ám a hangszigetelés annyira jól sikerült, hogy ugyancsak hallgatóznunk kell a különbség érzékeléséhez. A motor és a váltó együttműködése pedig parádés: viszonylag kis lökettérfogata ellenére a forgalom ritmusában gyorsítva gyakran már kétezer alatt felkapcsol, a sok fokozat miatt pedig az egyes sebességek közel vannak egymáshoz, így csak keveset ejt a fordulaton, végig az optimális tartományban tartva azt. Sok fokozat mellé hosszú végáttétel dukál: az 520d motorja alig forog többet 1500-nál 100 km/órás tempónál, ez pedig a fogyasztás mellett a zajszintre is jó hatással van. Utóbbit csak autópálya-tempónál érheti szó, a kipróbált modellnél kicsit sok volt a szélzaj, elsősorban a visszapillantó tükrök irányából.
Mint a korábbi 530d
Ettől függetlenül kevés jobb autót lehetne találni a mai mezőnyben egy Budapest-München útra az 520d-nél, ha négy felnőttel és csomagokkal kellene utazni. Egyedül az okozhat gondot, hogy nem foghatjuk az üzemanyagtank veszélyes mértékű ürülésére a megállónkat, hiszen az elméleti hatótáv meghaladja az 1300 kilométert, de a gyakorlati sem marad el ettől érdemben. Azt már mondani sem kell, hogy a 7-es padlólemezére épülő limuzin ülései mennyire kényelmesek, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a korábban látott extrák – mint a head-up display, vagy a sávelhagyásra való figyelmeztetés – nélkül is tökéletesen stresszmentes vele az autózás.
Néhány együtt töltött nap után az ember hajlamos alámerülni az 520d kellemes és takarékos harmóniájába, amiből aztán a sport program rángatja ki, egyenesen a hajánál fogva. Először értetlenkedünk: hogyan mehet ennyire jól a legkisebb motorral szerelt, messze legolcsóbb 5-ös? A megoldáson nem kell sokat törni a fejünket, elég hozzá fellapozni egy tíz évvel ezelőtti BMW katalógust és mellé tenni a mostanit. Hamar ráébredünk arra, hogy a mostani dízel belépőmodell teljesítménye és menetdinamikája szinte pontosan megegyezik a korábbi 530d-vel – kivéve abban, hogy az új úgy három literrel kevesebbet fogyaszt száz kilométeren.
Túl jó alapmodell?
Ennek fényében egy csapásra egyértelmű lesz, miért indul meg ekkora lelkesedéssel sport programba kapcsolva. Szerkesztőségünk egybehangzó véleménye szerint Magyarországon, a kismillió lézeres traffipax országában ennél erősebb nem-sportautót venni tökéletesen felesleges. Jelen BMW ráadásul a feláras M-csomagnak hála még sportosnak is látszik. A látványos külső és az alcantarával borított belső láttán is felmerül bennünk az egészséges kétely, vajon megéri-e az autó vételárának több mint tíz százalékát kivevő csomag megvásárlása. A programválasztót tartalmazó csomagé ellenben nem kérdés: az állítható futómű opciója ugyan méregdrága (és a tesztautóhoz sem rendelték meg), a módosított motor-, és váltóvezérlés, illetve a nehezebb kormány azonban önmagukban sokkal többet dobnak az autón, mint ahogyan így leírva tűnik.
Az 520d-vel kapcsolatos hurráoptimizmusunkat a méregdrága extrákon kívül csak a defekttűrő abroncsok törik le kissé. Ezekkel egyszerűen túl kemény az 5-ös rugózása, persze nem a sportautós, hanem a luxusautós értelemben véve. A helyzet az, hogy a látszattal ellentétben jelenleg nincs is igazi konkurense. A hasonló menetdinamikával bíró új Audi A6 egyelőre csak kézi váltóval kapható, a legkisebb dízellel szerelt E-osztályhoz pedig három sebességi fokozattal kevesebbet tudó automataváltó jár. Van még kérdés?
| Technikai adatok – BMW 520d |
| Motor: négyhengeres, common-rail turbódízel, Hengerűrtartalom: 1995 cm3, Teljesítmény: 184 LE 4000/min, Nyomaték: 380 Nm 1900/min, Hajtás: hátsókerékhajtás, Sebességváltó: nyolcfokozatú automata.
Méretek. Hossz/szél./mag.: 4899/1860/1464 mm, Tengelytáv: 2968 mm, Nyomtáv: 1600/1627 mm, Saját/össztömeg: 1720/2255 kg, Csomagtartó: 520 l, Üzemanyagtartály: 70 l, Gumiabroncs: 225/55 R17.
Menetteljesítmények. Végsebesség: 225 km/h, Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8,1 s, Gyári fogyasztás (város): 6,4 l/100 km, (országút): 4,5 l/100 km, (átlag): 5,2 l/100 km, CO2-kibocsátás: 137 g/km, Tesztfogyasztás (átlag): 6,2 l/100 km, Garancia 2 év, km-korlát nélkül.
Tetszett: Megfelelő menetdinamika, modern hajtáslánc, kis fogyasztás, Nem tetszett: Rázós futómű, autópályán a vártnál nagyobb szélzaj, Szerintünk: Tökéletes alapmodell. |
Vida Ferenc, fotó: Földi D. Attila
Megjelent az Autó és Stílus 2011/5. számában.
Ha még nincs nálunk felhasználóneved, regisztrálj egyet!